Szabadidős maraton - Nováki Mihály szinte az egész napot a Tiszán tölti

Egyesületünk egyik régi tagját, Nováki Mihályt kevesen ismerik. Reggel érkezik a vízitelepre, és csak este megy haza, közben pedig a Tiszán gyűjtögeti a kilométereket. Nem is akárhogyan és nem is akármennyit! A 62 esztendős sportember áprilistól októberig legalább napi 20-25 km-t evez csupán kedvtelésből. 2001 óta tartja számon a leevezett kilométereket, 2014-ben több, mint 5000 km-t teljesített. Az élversenyzők nagyjából 3000-3500 km-t kajakoznak egy szezon alatt! A két teljesítményt mégsem lehet összehasonlítani. Nováki Mihály nem méri az idő, nem készül semmilyen versenyre, csak élvezi a természetet és a kajakozás adta örömöket! A minap vele beszélgettünk.

Szabadidős maraton - Nováki Mihály szinte az egész napot a Tiszán tölti

- A kajakozás egy több évtizedes szerelem?
- Igen, azt nyugodtan mondhatom. 1974-ben ide nősültem Szegedre, a vízitelepre pedig 1976-ban jöttem le először, azóta ez is az életem része. Ennek már több, mint negyven éve. Imádom a természetet és mindent, ami a Tiszán van, rabul ejtett az ezerarcú folyó szépsége. Senki nem tanított meg, hogyan kell kajakozni, magamtól jöttem rá. Nem is kajakozom szépen, de haladok és nekem ez a lényeg.
- Hogyan néz ki egy olyan nap, amikor kajakozol?
- Mindennap ugyanúgy néz ki! Áprilistól október végéig időjárástól függően mindennap itt vagyok és evezek. Reggel felkelek, megreggelizem, aztán 8-9 körül elbringázom a vízitelepre, majd irány a Tisza. Ha nagyon nagy a meleg, akkor pedig még korábban jövök ki. A vízitelepről elindulok Algyő irányába, az autópálya felüljárónál van az első pihenőm, az nagyjából 9 km. Ott van egy barátom, vele beszélgetek, napozom egy kicsit, aztán folytatom tovább az utat. Az algyői kikötőben is elidőzőm egy kicsit, beszélgetünk, kártyázunk, aztán ha úgy alakul, akkor onnan még evezem tovább felfelé a folyón, majd visszafordulok és irány Szeged. Így jön ki a napi 30-35 km, de van, amikor a 38-40 is megszokott lenni.
- Mitől függ, hogy mennyit evezel?
- Teljesen változó, hogy mennyit kajakozom, azt is mondhatnám, hogy kedvfüggő. Saját magam örömére csinálom, nagyon szeretek a vízen lenni. A 188-as folyamkilométerig mindig elmegyek, ha csak egy zivatar nem zavar haza.


- Honnan jött az ötlet, hogy feljegyezd a kilométereket?
- A nagy öregek régebben mindig kérdezgették, hogy mennyit eveztem aznap, vagy hogy mennyit eveztem a héten, én pedig nem tudtam pontosan válaszolni, hiszen számomra ez nem volt lényeges. 1976 óta kajakozom, de 2001 volt az első év, amikor már feljegyeztem a napi teljesítéseket.
- Azt számon tartod, hogy mennyi volt a napi csúcs?
- Körülbelül 15 évvel ezelőtt az egyik nap 64 kilométert eveztem, az volt a legtöbb. Akkor egész nap a folyón voltam. Azóta már lazábbra veszem, most is reggel megyek és este jövök, de sok időt töltök a parton a barátokkal, ismerősökkel. Délben és kora délután a legforróbb napsütésben nincs értelme evezni és közben megsülni. Annyit evezek, amennyi jól esik és olyan tempóban, ahogyan én akarok, ez a legjobb az egészben.

 

- A vízitelepi „legendák” szerint volt olyan esztendő, amikor átlépted az 5000 kilométeres határt!
- Egy a sógorom által tervezett naptár segítségével jegyzem fel a napi mennyiséget, ez alapján 2014-ben 5250 km-t eveztem, ez volt a csúcs! Abban az évben különösen kedvezőek voltak az időjárási feltételek, volt olyan nyári hónap, amikor mindennap tudtam evezni. Egyszer összeszámoltam, hogy amióta jegyzem a kilométereket, már legalább kétszer körbe kajakoztam a Földet.


- Melyik a legemlékezetesebb vizes élményed?
- Az elmúlt 40 évből? Nagyon sok van, de ha egyet most ki kellene emelnem, akkor az egy idei nyári emlék. Sok vihart éltem át eddig a folyón, de ami 2017. június 21-én történt, azt nem fogom elfelejteni. A Tiszán meg lehet érezni, ha jön a vihar, hiszen elkezdenek suhogni a fák, egyre hangosabban. Elértem a 188-as folyamkilométert, onnan nagyjából másfél km az algyői kikötő, de azt láttam, hogy odáig már nem jutok el időben, ezért visszafordultam. Tudtam, hogy nem messze van egy olyan menekülési pont a parton, ahol egy nagy nyárfa alatt állva biztonságosan át tudom vészelni az esőt, bármekkora is lesz. A vihar azonban három percen belül megérkezett, a hajóm gyorsan megtelt vízzel, félmeztelen hátamat pedig öklömnyi jégdarabok verték, ezért nem volt más választásom, minthogy beboruljak a vízbe. A Tisza kellemes meleg volt, viszont nagyon háborgott, a part mentén 80-90 centis hullámok voltak. A lapáttal védtem a fejemet a jégtől, miközben próbáltam kievickélni valahogy a partra, ami szerencsére nem volt messze. Alig tudtam kimászni a szélén, négykézláb a sárban tapicskolva tudtam csak kimenekülni a folyóból. Mondtam is otthon, úgy éreztem magam, mintha az életemért küzdöttem volna.
- A versenyzés soha nem motivált?
- Egyáltalán nem! A többiek mondogatták nekem, hogy induljak el masters versenyeken, de ezek nem érdekelnek. Nekem a kajakozás nem erről szól! Az evezés kikapcsol, szeretek a vízen lenni, arról nem is beszélve, hogy milyen jól érzem magam a bőrömben. Idén voltam 62 éves, de orvoshoz csak akkor járok, amikor megújítom a jogosítványomat.